Lótartás
Az alábbiakban szeretném veletek megosztani tapasztalataimat, hogyan oldottam meg lovaim tartását munkahely mellett.
Mivel hobbilovas vagyok és vidéki munkahelyre kell naponta utaznom, így nem tudok állandóan lovaim mellett lenni. A tartásuk kialakításánál elsődlegesen a lovak szempontjait vettem figyelembe, amiről később a gyakorlat bebizonyította hogy nem csak a lovaimnak jó, de engem is kímél.
Angolboxos megoldást választottam, amit kombináltam kifutók közvetlen hozzáépítésével, valamint biztosítottam a kifutókból a közvetlne legelőrejárást is. Minden terület (box,kifutó,legelők) úgy van kialakítva, hogy fizikai sérülés e-miatt nem érheti lovaimat. Nem áll ki szög sehol, nincsenek éles sarkok, nem tudnak sehol kitörni, stb...! Ezért nem kell egész nap azon aggódnom, hogy vajon mi lehet a lovaimmal. A legelőkről kicsukhatóak a lovak, amit éjjelre meg is teszek. Minimum kettő, de ha tehetm inkább három, vagy négy szektorra szoktam felosztani villanypásztorral a legelőket. Mindezt azért, mert amíg az egyik szektort legeltetem, addíg a többi pihen, növekszik, locsolni tudom és le tudom takarítani róla a lócitromokat. Ezzel a megoldással (intenzív legelőgazdálkodás) folyamatos legeltetést tudok biztosítani lovaimnak tavasztól-őszig. Így tulajdonképpen önellátóak lovaim. Mielőtt beszereltük volna az önitatókat a boxokba, reggel és este történt a vizcsere. Meglehetősen nehéz volt napi 20-100 liter vizet becipelni (ló létszámtól függően).
Röviden összefoglalva, ezzel a módszerrel almot takarítok meg (mivel nem piszkolnak a helyükre) és nem kevés munkát, időt. Nem kell kézből etenek őket (azaz nem én hordom oda az élelmet, hanem maguk szedik össze) ez ismét idő, munka spórolás, arról nem is beszélve hogy a ló legelésző állat, tehát ennél kedvezőbb feltételt csak többszáz hektáros birtokokon tudnak biztosítani. Nem kell őket naponta lecsutakolni mint lekötött, ill. becsukott társaikat, hisz a hempergéssel saját magukat letisztítják, sokszor az esőn állnak pedig szabadon bemehetnének boxaikba, stb....
Száz szónak is egy a vége: tavasztól-őszig csupán annyi tennivaló van velük, hogy reggel és este kiosztom az abrakot, körülnézem őket van-e valami gond, a helyükön tönkrement-e valami. Ez kb. fél órát vesz igénybe. Az egyszeri anyagi befektetés később felbecsülhetetlen könnyebbséget jelent a gazda számára, a lovak pedig hálásak azért hogy így tartjuk őket. Ha munkába fogom őket, nincs olyan gondom mint másoknak, hogy az első óra a lovam megfékezésével telik el, hisz nem istállógőzősek, hanem kiegyensúlyozottak, nyugodtak.!!!
